2020.06.09.

Apostolok csel. 17,16–34

https://www.bible.com/hu/bible/920/ACT.17.R%C3%9AF

Háborog-e a lelked?

Az ókori Athén a kultúra, a műveltség, a szórakozás és a jólét városa volt. Pál hasonlóan érezhette magát, mint amikor manapság egy-egy nyugati nagyvárosban sétálgat az ember. Pezseg és vibrál az élet, villóznak a fények, a lehetőségek garmadája veszi körül a járókelőt. Pál lelke mégis háborog –, de vajon miért?

Vajon megtért hívőként prűd és önigaz módon meg kell vetnie ezt a bűnös várost? Le kell néznie azokat, akik testi szenvedélyeiknek hódolnak, s világi örömöket hajszolnak? Nem, nem ezt teszi, mert nem is ilyen a valódi keresztyén élet! Háborog a lelke, mert látja az athéniak bálványait. Rengeteg mindent tudnak és ismernek, magasan fejlett a művészetük és a tudományuk, de az „ismeretlen Istent” (23. v.), az egyetlent, az igazit, minden tudás és földi jó forrását valóban nem ismerik! Szellemi csörték és testi gyönyörök világában élnek, de igazi örömük, békességük és reménységük nincsen. A bűnbocsánatról és az örök életről fogalmuk sincsen!

Pál sajnálja, de nem nézi le őket, háborog a lelke miattuk, de csupán azért, hogy valami módon megismertesse velük az Életet. Ő tudja, s tudjuk, valljuk mi is, hogy az Úr Jézus abszolút hitelesen vallotta önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6)

(Somogyi László)