2020.06.07.

Zsoltárok 145

https://www.bible.com/hu/bible/920/PSA.145.R%C3%9AF

Mennyit ér, ami könnyen jön?

Manapság megszoktuk, hogy könnyen teljesülnek a kívánságaink: néhány gombnyomás, egy-két klikkelés és indul a megrendelés, a játék, a szolgáltatás, vagy akár egy új kapcsolat. De vajon hova vezet mindez? Netán oda, hogy a küzdelem nélküli kiszolgálás természetessé válik? S közben talán Isten is egy sajátos „szolgáltatóvá” zsugorodik a szemünkben, aki igazán gyorsabban is reagálhatna a kéréseinkre… 

Dávid király még tudta, hogy amikor imádkozik, a világmindenség Tervezőjével van dolga, és tisztában volt vele, mekkora kiváltság és áldott lehetőség, hogy a Teremtőjével beszélgethet! S az is világos volt számára, hogy nem egy könnyen jött lehetőséggel gazdagodott, amikor megismerte az Alkotót, ezért nem is állhat elé hetykén és elvárásokkal teli szívvel. Tudta és tapasztalta, hogy „közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (18. v.)

Imádkoztál-e már térden állva? Nem, nem kötelező a térdelés, de valamit jelez: azt, hogy nekünk nem jár az Isten barátsága, s nem könnyedén juthatott hozzá a bűneset utáni emberiség! A Fiú önfeláldozására, fájdalmas és teljes odaszánására, bűntörlő halálára volt szükség. Próbáld ki: térdelj le és imádd a téged mélységesen szerető, hatalmas Istent! Lassan, odafigyelve imádkozd el a 145. zsoltárt! …

(Somogyi László)