2020.05.17.

Zsoltárok 92

https://www.bible.com/hu/bible/920/PSA.92.R%C3%9AF

Öröm és hálaadás

Milyen jó érzés őszintén hálát adni valamiért, főleg, ha jó okunk van rá! Miért van az, hogy mégis olyan ritkán van ebben részünk? A szükség, a panasz, a baj könnyen megnyitja az ajkunkat, de a hálaadás? Nem kellene ennek így lennie.

Mennyire más a zsoltáríró hozzáállása. Szinte táncra perdülve sorolja Isten tetteit: milyen hatalmas! Milyen kegyelmes! Milyen hűséges… Szinte olyan, mint egy friss szerelmes, aki a kedvese tulajdonságait írja le.

Mi van a te szívedben? Tudsz még hálás lenni? A reggelekért, amiket megérhettél? Az étel, az ital öröméért? Egy jó mozgás, barátság, játék öröméért? Mi az, ami igazi örömmel tölt el?

„A jót könnyű megszokni” – tartja a mondás, okkal. Egy idő után természetesnek vesszük, és már csak az elveszítése zökkenthet ki minket. Pedig nem lenne szabad elfeledkeznünk a hálaadásról. Aki tud hálát adni, az kevésbé lesz depressziós, befele forduló, keserű vagy éppen fukar, ha látja minden nap, mennyi jóban van része.

Ha látjuk Isten gondoskodását, számontartjuk és hálát adunk érte, akkor tudhatjuk azt is, hogy figyel ránk, gondoskodik rólunk, számíthatunk rá. Így nyugodtak tudunk maradni akkor is, ha ránk is leselkednek „gonoszok”, mint a zsoltáríróra (12. v.).

(Ruth Russel)