2020.05.10.

Zsoltárok 149

https://www.bible.com/hu/bible/920/PSA.149.R%C3%9AF

Okom van dicsérni Istent

Isten különleges személy, megfoghatatlan, igazából leírhatatlan – de mindenképpen dicséretre méltó. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy mivel valamit jól csinált, kiérdemelte az ember dicséretét. Amikor Istent dicsérem, dicsőítem, azt azért teszem, mert – csodálatos módon – közöm van Hozzá! Nem véleményt alkotok róla, hanem Vele vagyok, Övé vagyok, és ez nekem jó! Nem vagyok az örök Isten számára idegen, nem kívülről kell próbálnom, alattomban besunnyogni az Ő királyságába, hanem Jézus Krisztus miatt ott van a helyem.

A zsoltáros dicséri Istent. Bizonyára érzi, tudja, hogy Isten dicsérendő: mert Isten, mert hatalmas, mert lehajolt a néphez és ígéretet tett valami nagy sikerre. Ezt a zsoltáros el is képzeli: a siker az lesz, hogy Isten népe uralomra jut, ellenségei pedig bűnhődnek – itt a földön. Vajon merte-e, tudta-e elképzelni, hogy ennél sokkal nagyszerűbbet tervez? Valami sokkal megrendítőbbet, szívszaggatóbbat és felemelőbbet. Amikor maga az Isten adja oda Magát!

Pedig az igazi terv ez volt, s ezt is vitte véghez. S nem azért, hogy egy nép valahol a történelem egy pontján majd kiemelkedjen és történelmi sikereket érjen el – ki tudja mennyi ideig. Hanem egyszerűen azért, hogy én örökké éljek! Hát hogyne dicsőíteném én is! Ilyen dolgot soha senki nem cselekedett értem! Ő igen!

(Blatniczky János Dániel)