2020.04.14.

PÉTER ELSŐ LEVELE

Péter Jézus tanítványaként minden fontos dolognak részese volt: hallotta Mestere tanításait, látta és tapasztalta a csodákat, felismerte, hogy Jézus a Krisztus, az élő Istennek Fia. Szomorkodott, amikor Jézust elfogták és megfeszítették, de teljes öröme volt, amikor találkozhatott és beszélgethetett a feltámadott Úrral. Éppen ezért, ha van valaki, aki össze tudja foglalni a keresztyénség lényegét, az ő, és ezt meg is tette első levelében, amelyet körlevélként küldött el a „szétszórtságban” élőknek 63-64 tájékán. Akkoriban ő az általa Babilonnak nevezett Rómában volt és ott vezette a helyi gyülekezetet.

A levelet nem saját maga írta, hanem társa, Szilvánusz jegyezte le. De nem a betűk formája vagy a kifejezések szépsége a fontos, hanem az üzenet, amit Péter mindenkivel meg akart értetni, hogy a keresztyén embernek van reménysége és elhívatása, és nem mindegy, hogyan viselkedik a környezetével és a gyülekezetével. Luther azt mondta erről a levélről: „Az apostol semmit nem felejtett el itt abból, amit egy keresztyénnek tudnia kell.” Kíváncsi vagy rá, hogy milyennek kell lenned Krisztus követőjeként? Akkor olvasd sorra mind az öt fejezetet és megtudod, hogy miként lehet még a szenvedésben is dicsőíteni Istent.

 

1Péter 1,1–9

https://www.bible.com/hu/bible/920/1PE.1.R%C3%9AF

Halálból született élet

Egyszer ajándék naptárba készítettem egy fotót, melyhez ezt az igét írtam: „Romolhatatlan magból születtetek újjá”. A kép egy kidobott, a szemétkupac tetején landolt, már fonnyadó dinnyehéjat ábrázolt, melyre rászállt egy pillangó, s talán éppen iszogatott a kiszáradásra ítélt gyümölcs maradék levéből.

Azért választhattam ezt a képet, mert kifejezte a gondolataimat. A régin, az elmúlón, a letűnőn, az elveszőn egy új élet fakad, a régi romjaiból nő ki az új. Leginkább Krisztus halálát és feltámadását ábrázolta ki. Péter első levelének kezdete is arra az el nem múló, hervadhatatlan örökségre, azaz élő reménységre hívja fel a figyelmet, mely része a hívő életnek. Abban pontos a kép és a szöveg, hogy Péter is úgy írja, hogy Krisztus halottak közül való feltámadása nyomán élő a reménység. Sokszor érezzük azt, hogy valami már megöregedett, lejárt az ideje, elmúlóban van. De olyan is mindez, mint amikor télen nehezen képzeljük el, hogy tavasszal ismét minden kizöldül, virágba borul, s dús növény lesz ott, ahol csak száraz, élettelen ágakat látunk.

Krisztus halála is ilyen, hogy végnek, lezáródásnak látszik, de új élet származik belőle. Ez lehet mindennapjaink erős alapja.

(Bölcsföldi András)