2020.04.07.

Márk 14,66–72

https://www.bible.com/hu/bible/920/MRK.14.R%C3%9AF

Én vagy Ő?

Villamoson utazva látom, hogy egyik utastársam öt perce ott „szerencsétlenkedik” a jegyérvényesítőnél. Még ennyit se tud? Aztán odamegyek, megfogom a jegyét és… nem tudom kilyukasztani.

Én azért különb vagyok Péternél. Legalább nem káromkodtam volna úgy. Gondolom én és próbálom önmagamat igazolni ezekkel a gondolatokkal. Érdekes, hogy az ember milyen gyorsan elítéli mások hibáit. Mert ő maga tuti jobban teljesítene, mint az a másik…

Viszont még az erős, lelkileg sziklaszilárd ember is összetörhet, mikor bebizonyosodik az, hogy ő egy nagy nulla! Büszkeség, tagadás és hazudozás. „Ennyit tudsz, de szánalmas”, jön belülről a hang. Hála az Úrnak, ott van Jézus. Ott van és te eldöntheted, hogy megpróbálod újra önerőből, vagy inkább felhagysz az énközpontúsággal és engeded, hogy átvegye az irányítást. Mi persze szeretnénk a magunk urai lenni. A „nekem jogom van hozzá” pont ezt bizonyítja. A valóság viszont az, hogy ez pofára eséshez vezet. Mert emberek vagyunk, és ezért csak úgy ragad hozzánk a bűn. Nem tudunk nem hibázni! Ez csak Isten segítségével lehetséges.

(Csernus Máté)