2020.04.01.

Márk 14,1–11

Méltó az imádatra

Jézus próféciája beigazolódott, most is arról a hölgyről olvasol, aki megkente Őt a drága kenettel. Jézus méltó volt arra, hogy ezt tegyék vele, miközben sosem kérte, hogy királyként megkülönböztetve kezeljék. Tanítványok nem is értik, Jézus eddig mindig a szolgálatról beszélt, mások szolgálatáról. De Ő továbbra is Isten Fia. Hatalmas vagyon volt az, amibe került az a kenet, amellyel megkenték, de még ez is kevés az Ő dicsőségéhez képest.

Jézust nagy embernek tartották, tanítványai is felnéztek rá és sokan Úrként tisztelték. Ott volt közöttük, szolgálta őket, gyógyította, tanította a sokaságot. Megszokottá, közelivé vált számukra. Már nem mindig merült fel, hogy valóban ki is Ő és milyen hatalmas.

Jézus a közelünkben szeretne lenni, napi kapcsolatban lenni velünk. Jó is az, ha Őt a barátunknak tartjuk. Azonban Ő továbbra is Isten. Hatalmas, aki méltó a dicséretre és imádatra. A hétköznapokban talán elfelejted, hogy akihez imádkozol, nemcsak az a személy, aki meghallgat téged, aki mindenben segítségedre lehet, hanem az, aki méltó a csodálatodra és imádatodra, mert mindezeket megteszi.

(Győri Kolos)