2020.06.19.

Apostolok csel. 20,17–38

https://www.bible.com/hu/bible/920/ACT.20.R%C3%9AF

Utolsó buzdítások

Pál több, mint három éven át dolgozott Efezusban és környékén: gyülekezetet alapított és hirdette Krisztus útját mindenkinek, aki hajlandó volt meghallgatni. Azonban tudta, hogy az ott végzendő munka még nem ért véget, ezért még utoljára magához hívatta a gyülekezet véneit.

Efezusban évtizedeken át folyt bálványimádás és varázslás, ezért látta, hogy a gyülekezetnek még sok kísértéssel kell szembenéznie. Először emlékezteti őket, hogy a sok áskálódás ellenére milyen odaszánással szolgált köztük. Mindig az Istenhez való megtérést és az Úr Jézusban való hitet hirdette. Nekünk is ezt kell tennünk! Mivel tudta, hogy nagy nehézségek várják, fel akarta készíteni a vezetőket is mindazokra a megpróbáltatásokra, amelyeket az elkövetkezendő években el kell szenvedniük. Figyelmezteti őket, hogy dupla felelősségük van: gondot kell viselniük magukra és a „nyájra” is; ez tulajdonképpen Isten nyája, amelyet Krisztus drága vérén vásárolt meg. Elmondja, hogy a gyülekezeten kívülről és belülről jövő „farkasok” hogyan fogják majd kicsavarni a tanításait, ezzel eltérítve a híveket Jézus igazságától. Azt tanácsolja, járjanak nyitott szemmel, és viseljék a szívükön a hívek sorsát, ahogyan ő is tette. Végül a „kegyelem Igéjére” bízza őket, vagyis, hogy olvassák az Igét, higgyenek benne és erre buzdítsák a gyülekezetet is.

Tegyünk mi is így! Szabadon és örömmel buzdítsuk és bátorítsuk egymást arra, hogy Krisztus útján járjunk!  

(Gus Eyre)