2020.04.10. Nagypéntek

Márk 15,33–41

https://www.bible.com/hu/bible/920/MRK.15.R%C3%9AF

Nehéz idők tanúja

Isten sötétséget küldött az egész földre Jézus kereszten függésének utolsó három órájában. Sokkal többről volt szó, mint hogy egyszerűen felhőkkel takarta volna el az eget. A jelenlévők is tisztában voltak vele, hogy egy rendkívüli jelenséget látnak, ami szoros összefüggésben van Jézus halálával.

Jézus életének legsötétebb órái voltak ezek, amikor testi és lelki szenvedésével élte át, hogy az Atyja mekkora izzó haraggal ítéli el a bűnt. Mivel Jézus vállalta a büntetést minden bűnünkért, itt mást nem engedett meg magának, mint hogy az Atyához kiáltson a 22. zsoltárt idézve: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el (engem)?” A zsidók, akik hallották ezt a kiáltást, tudhatták, hogy az eljövendő Messiás szenvedéséről szól ez a zsoltár. Még ezzel is tanúskodott magáról Jézus, itt is szeretetével fejezte ki, hogy Ő a Megváltó!

A szentek szentje előtti vastag templomi kárpit kétfelé hasadása szintén erre mutat rá. Eddig ez a függöny határolta el azt a területet, ahová az Úr imádatára összegyűlt emberek sem léphettek be bűnös természetük miatt (csak a főpap évente egyszer). Ennek kettészakításával Isten kifejezte, hogy innentől kezdve minden olyan ember a jelenlétében lehet, aki elfogadja Jézust Megváltójának. Erre hív mindannyiunkat!

(Kirk Lederhaas)