Búcsúzás – Daxner Tamás gondolatai

A hosszú megszólítás oka, hogy ez egy búcsúlevél. 17 év után eljött az idő, hogy elbúcsúzzak az alapítványi munkámtól, és új úton induljak tovább. Egy ideje félállásban már hittant oktattam, ezt viszem tovább júniusig, a többit pedig az Úrra bízom. Azt látom, hogy munkálkodik, és nekem ez elég.

Köszönöm a sok kedves emléket, amiknek ti is a részei voltatok, a közös szolgálatot, örömöket, együtt viselt nehézségeket, Isten erejének és szeretetének, természetfeletti gondoskodásának a megtapasztalását. Hálás vagyok, hogy itt lehettem, és megtapasztalhattam, hogy Jézus valóság, talán az egyetlen igazi valóság.

Ez nem jelent teljes szakítást és a hidak felégetését. Igyekszem majd az utódom, Bujdosó Lilla munkáját segíteni, és még lesznek kisebb szolgálataim, talán a táborokban is, majd meglátjuk. Lilla fogja ezt az emailt is kezelni. Kérlek, segítsétek ti is a munkáját, hogy az első táborszervezős éve áldott és örömmel teli legyen. (Az idei táborok listája már fent van a honlapon! )