Túravezetés

2. állomás: Isten családja

GONDOLJ BELE: mit üzen ma ez az állomás

Ábrahám, Jákób és József úgy vágtak neki a kalandoknak, hogy nem tudták merre fognak tartani, sem azt, hogy kikkel fognak találkozni az úton. Biztosan voltak időszakok, amikor nagyon közel érezték Istent – és olyan időszakok is, amikor nagyon távolinak tűnt nekik.

Habár Isten (általában) nem hív el gyerekeket, hogy ismeretlen helyekre menjenek, azonban mindnyájunkat hív a Vele való kalandos életre. Megígéri, hogy velünk marad, de általában nem köti az orrunkra, hogy mi vár ránk! Osszunk meg a saját Istennel való életünk kalandjaiból néhányat! Beszéljünk őszintén az izgalmakról és a bizonytalanságról is. (Míg beszélgettek, lerajzolhatsz egy idővonalat is az életedről.) Bátorítsuk a gyermeket, akit vezetünk, hogy ossza meg saját Istennel megélt kalandjait, és az ezekkel együtt járó érzéseket.

Ennek az állomásnak a kulcsa az, hogy bízzunk abban, hogy Isten velünk van, még akkor is, ha ezt a körülmények megkérdőjelezik – és abban, hogy Ő a mi oldalunkon áll, és a javunkat munkálja.