Túravezetés

9. állomás: Énekek és mondások

MAGYARÁZD MEG: a kérdéseket, amik feljönnek ezen az állomáson

Ezen szavak írásakor könnyen lehet, hogy Dávid arra a napra emlékezett, amelyen Sámuel felkente őt testvérei jelenlétében, és amikor „az Úr Lelke szállt Dávidra” (1 Sámuel 16,13). Sámuel könyvének következő versében viszont azt olvassuk, - és Dávid erre is gondolhatott -, hogy „Saultól viszont eltávozott az Úr Lelke”. Dávid félelmei a 11. versben talán abból adódnak, hogy úgy gondolta, bűne ugyanilyen következménnyel járhat, és megszakadhat Istennel való kapcsolata.

Természetes, hogy Dávid aggódik. Engedetlen volt Istennel szemben – és Nátán megmondta neki, hogy Isten mindent tud erről! Dávid nem érdemli meg a bűnbocsánatot. Miért legyen Isten kedves hozzá, ha egyszer a saját feje után ment, és megszegett mindent, amit csak Istentől tanult és tőle láthatott? Mégis, ahogy Nátán elmondja az 1Sámuel 12-ben (lásd a 8. állomást), Isten igenis megbocsát Dávidnak, amikor ő ráébred engedetlenségére, és kimutatja, mennyire megbánta, amit tett.

Jézus azt ígérte barátainak és követőinek, hogy a Lélek ajándéka mindig velünk lesz (János 14,14-16). Pál azt tanítja, hogy semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől Jézus Krisztusban (Róma 8,37-39; lásd a 17. állomást). Ezek mind arra biztatnak minket, hogy kövessük Istent, és éljünk Neki tetszően, és nem fenyegetnek arra nézve, hogy mi lesz velünk, ha nem így teszünk.